A Project Hail Mary bebizonyította, hogy az eredeti sci-fi még mindig képes uralni a mozipénztárakat

Egy tanár megmenti a Napot (és a mozipénztárakat)

A Project Hail Mary március 20-án 80,6 millió dolláros belföldi nyitással indult — az elmúlt évtized legerősebb rajtával egy nem franchise-alapú PG-13-as film esetében, csak az Oppenheimer 82,5 milliós nyitása mögött. A második hétvégére mindössze 32%-ot esett, a belföldi összbevétel elérte a 164 milliót, a világszintű bevétel pedig átlépte a 300 milliót. Egy 200–248 milliós eredeti sci-fi filmnél, aminek nincs mögötte bejáratott márka, ezek a számok nem csak jók. Ezek már önmagukért beszélnek.

Ryan Gosling Dr. Ryland Grace-t alakítja, egy molekuláris biológusból lett általános iskolai tanárt, aki egyedül ébred egy űrhajón, emlékek nélkül. A küldetése: eljutni a Tau Ceti csillaghoz, és kitalálni, hogyan állítható meg egy idegen mikroorganizmus, az asztrofág, ami kioltja a Napot — és vele az életet a Földön. Az ilyen felvetés könnyen csúszna száraz, kemény sci-fi-be, de a rendezőpáros, Phil Lord és Christopher Miller — akik egy LEGO-reklámból csináltak 468 milliós animációs klasszikust — pontosan tudják, hogyan kell egyensúlyozni a látványt és az érzelmeket.

Rocky ellopja a filmet

A film titkos fegyvere nem Gosling, nem a látványvilág és nem a tudomány. Hanem Rocky — egy idegen mechanikus a 40 Eridani rendszeréből, akiről Grace rájön, hogy ugyanazon a kétségbeesett küldetésen van, hogy megmentse a saját bolygóját. Valódi bábokkal készült, nem tisztán CGI-vel, és pont az a fajta lény, amilyet rég láttunk a moziban: valóban különös, mégis megszerethető, és lehetetlen marketingfogássá egyszerűsíteni.

Grace és Rocky barátsága a film érzelmi magja, és erről beszél mindenki a moziból kijövet. Drew Goddard forgatókönyve — ő adaptálta A marsit is — valódi súlyt ad a kommunikációs akadálynak anélkül, hogy lelassítaná a tempót. Amikor ez a kettő megtalálja a módját, hogyan beszéljenek egymással, minden pillanata megérdemelt.

Az Andy Weir-formula, finomhangolva

Második alkalommal adaptálja Hollywood Andy Weir munkáját, és elkerülhetetlen az összevetés A marsival. Mindkét film középpontjában egy magányos tudós áll, aki ésszerű gondolkodással küzdi ki magát egy lehetetlen helyzetből. De amíg A marsi az emberi makacsságról szólt, a Project Hail Mary valami csendesebbet mond — azt, hogy a világegyetem talán nem olyan magányos, mint amilyennek látszik, és hogy érdemes együttműködni még a legváratlanabb szövetségessel is.

A kritikusok egyetértenek: 95% a Rotten Tomatoes-on 354 kritikából, 77-es Metacritic-pontszám és CinemaScore A. A filmet IMAX-natív Arri Alexa 65-ös kamerákkal forgatták a Shepperton Studiosban, nagyrészt valódi díszletekkel, és a prémium formátum a nyitó hétvége bevételének 20%-át hozta — 16,4 milliót csak az IMAX-vásznakról.

Mit jelent ez az eredeti blockbustereknek

Egy sequelektől, rebootoktól és bejáratott márkáktól uralt piacon a Project Hail Mary ritkaság: egy 200 milliós fogadás egy eredeti sztorin, ami tényleg bejött. Az Amazon MGM Studios teljes erővel állt mögé — hatalmas költségvetés, globális marketingkampány, prémium formátumú megjelenés — és a közönség válaszolt. A második hétvége minimális esése azt mutatja, hogy ez nem csak felhajtás; itt a szájról szájra terjedés viszi a filmet.

Hogy ez utat nyit-e további ambiciózus eredeti sci-fiknek, vagy egyedi kivétel marad, azon múlik, mit tanulnak ebből a stúdiók. A lecke egyértelmű: a közönség eljön valami újra, ha adsz neki okot, hogy érdekelje. Egy bábból készült idegen és egy tanár, aki megmenti a Napot — ebből bőven elég volt.